Mit tanít nekünk Shrek, az ogre?

Mert milyen Ő? Mint a hagyma – tudjuk meg a filmből. Emlékeztek? Szamárral a napraforgók között mennek…

De milyen még? Persze, tudom: zöld. És mogorva. Nagyfogú, nagypocakos, lássuk be: nem egy Adonisz. És még a szája is büdös – legalábbis Szamár szerint. Vagyis egyáltalán nem trendi.

Adott még egy gyönyörű királylány, aki – banális – keresi a Szőke Herceget. Ami könnyedén mehetne, ha egy kis bibi nem csúszott volna be a Királylánynál (Béka – Királyuram némi szerencsétlen átváltoztatós gént örökített lányába…). Ő trendi, egészen addig, míg le nem megy a Nap. Pedig manapság a bulik éppen ekkor kezdődnek, ebben a napszakban kell villantani a legnagyobbat… Királylányunk ehelyett pedig ül a Toronyban. Szintén zöld és nagydarab testben.

A Shrek c. musicalt már több, mint 7 éve, valamikor május végén mutatták be. Én azóta sem láttam, de a filmeket többször is. Szórakozás képpen néztük a Lányommal, igaz, mindig éreztem: több is van ebben a műben, mint elsőre látszik. Néhány hete megkaptam a sorvezetőt: megtaláltam Szinetár Dórával egy – még a musical itthoni premierje előtti - rádió beszélgetést, amiben elmondta, számára mit üzen a Shrek? Nagyon megtetszett a megközelítése, azt gondoltam tovább.

A Shrek egy teljesen fordított tündérmese. Megtalálhatóak benne a szükséges építőkövek, mint: Királylány, Hős, Jótündér, Sárkány, Intrikus, a Hős segítői, stb. De ha belegondolunk, mindegyikben van egy csavar. A szereplők úgy tűnnek mintha, eszerint is próbálnak működni: a leosztott, hagyományos szerepkörük szerint. De a mese végére (már a közepére is) minden a feje tetejére áll. (gondoljunk Jótündérre, aki valójában elég Intrikus. Vagy Sárkány, aki szerelmes lesz ahelyett, hogy felgyújtaná az általa őrzött toronyból a Királylányt megszöktetni akaró Shreket és Szamarat. Vagy Szőkére, aki feledve hercegi vérét és kötelességeit, galád módon akarja megszerezni Fionát. Vagy ez már a második rész? Mindegy…)

A végén pedig a lényeg: a Nagy Átalakulás is visszafelé sül el: nem Shrek lesz fess dalia a szerelmes csóktól, hanem Fiona marad ogre. Akkor hogy van ez? Nem is igazak a tündérmesék???

Hiszem, hogy igazak. Csak a jó helyen kell(ene) keressük. Saját magunkban, és nem a külvilágban. Miért akart Fiona szép, csinos, gazdag, vonzó Királylány maradni 0-24-ben? S Miért akart hasonló paraméterekkel rendelkező Szőke Herceget párjául? Mert ezt látta, ezt közvetítette felé a külvilág: akkor vagy rendben, ha kívül rendben vagy. Rendben? Milyen értékrend szerint? Amit mások alkotnak? Őszintén: mennyi ember felel meg a mai általánosnak vélt "szépségideálnak"? (Megjegyzés: négyszemközt nagyon sokan bevallják, nekik be sem jönnek a "műnőnek és műpasinak" kinéző remekbe szabottan összerakott példányok. De a tömegnyomás nem hagyja. Ez számomra azért rejtély, mert akkor a sok egyéni vélemény hova lesz, amikor tömeggé áll össze?).

Fiona megtalálja a belül (is) Igazit, de még mindig bízik: a belbecshez a külcsín is társulni fog. S itt érkezik a fricska: bármennyire is más az, amire vágysz, akármennyire lógsz is ki a sorból, boldog akkor lehetsz, ha követed azt, ami IGAZÁN TE VAGY. Szégyenkezés nélkül. Megmutatva a Benned rejlő értékes EMBER-t (vagy orgétJ) a külvilágnak. A szívedre hallgatva a tömegek, a média helyett. Hagyod, hogy elhitessék Veled: ők jobban ismerhetnek, mint Te magadat? Jobban tudhatják, mire van szükséged a kiteljesedéshez, a lelki jól-léthez? Ezt egyedül Te tudhatod a legjobban. Rázd le az orrodat szorongató kezeket, legyél Önmagad!

A legnagyobb bátorság szembe nézni saját magunkkal, majd kiállni a Világ elé: Nézzétek, ez vagyok, zöld, nagydarab, furcsa ételekkel, szokásokkal, lakóhellyel. De ha jobban megismertek, észreveszitek: a szívem arany. És még vicces is vagyokJ.

A Világ formál Téged, vagy Te alakítod a Világodat, a Sorsodat? Elárulhatom: Te döntesz, még ha nem is mindig tűnik úgy számodra.