Önismeret és tarot?

2024.01.22

Joggal kérdezhetitek: közgazdászként, logikusan gondolkodó emberként mit látok a tarot-ban, mi a motivációm és a szándékom azzal, hogy felvállalom ennek az eszköznek a használatát?

Régóta foglalkozom a kártyával, és valóban, fura volt saját magamnak is, hogy alapvetően racionális beállítódással mi hajt efelé.

17 évesen kezdtem el pszichológiával foglalkozni. Tetszettek az elméletek, a tipológiák, de hamar rájöttem: önmagában csak üres frázisok maradnak. Kerestem a lényeget. Az évek során rá kellett jöjjek: világunk nem csupán racionális. Rengeteg információt "elrejtünk" magunk (és mások) elől, ami pedig fontos alakítója az életünknek. A pszichológiával ugyan megnyílt egy út a lélek felé (ami sok száz, vagy inkább ezer évvel ezelőtt, vagy éppen tőlünk keletre evidens volt/van), de még ezzel a területtel kapcsolatban is akadnak fenntartások társadalmi szinten. Mégis: felvállaltan, vagy még titokban, de egyre többen fordulnak a lelkük működése felé. Megismerni pedig ezer és még több módon lehet. Ebből egy a képi világ, a kártya, mely olyan ősi szimbólumokkal, archetípusokkal dolgozik, melyek belénk vannak kódolva. Akkor is hatnak ránk, vagy éppen használjuk őket, amikor nem vagyunk ennek tudatában. Ezért ahelyett, hogy gyanakodva tekintünk rá, hívjuk inkább segítségül...

"Egy kép többet mond ezer szónál" - jól tükrözi, hogyan tudunk működni, ha megengedjük magunknak. S abban talán egyetérthetünk: az emberi viselkedés, az emberi psziché volt, van és lesz mindig, amely a legnagyobb meglepetést tudja okozni. Akkor is, ha mégoly tüzetesen vizsgáljuk, leírjuk, elemezzük. Vagyis nem tagadhatjuk el, hogy vannak részei, melyek ismeretlenek számunkra. Sokszor legfeljebb tapogatózhatunk a világra adott válaszok megfogalmazása, sőt, a kérdések felvetése során.

A kártya számomra ezt a rejtett világot értinti meg, mozdítja be. Felszínre hozhat olyan érzéseket, gondolatokat, melyek rejtve maradnának előttem, és amelyek segítségemre lehetnek az Utamon. Az én felfogásom szerint a "milyen vagyok" kérdés csupán előszobája az önismeretnek. Sokkal fontosabb, hogy használva az egyik (minket az állatvilágból kiemelő) legfontosabb képességünket, a felelős és önálló döntéshozatal képességét, személyiségünkkel, mint eszközkészlettel, hogyan reagálunk a világra. Hogyan reagálunk a belső és a külső ingerekre, milyen válaszokat, vagyis milyen viselkedést produkálunk? Ez pedig minden esetben a saját döntésünk. Számomra az önismeret része, hogyan, mi módon, mennyi erőfeszítéssel, mennyire kifizetődőnek érezve tudjuk mozgósítani azt a tartalékot is, ami adott esetben nehezen hozzáférhető.

Hogyan illeszthető a tarot ebbe a rendszerbe? Hol van a helye? Ahogy fentebb írtam, éppen a rejtett témáinkra emlékeztetve mozgósíthat. Olyan, időszerűen foglalkozást, odafigyelést igénylő élet-szeleteket világíthat meg, melyek valahol a tudattalanunk határán lebegnek. A túlpart félhomályában már felsejlenek, de kell a révész, aki áthozza őket a napos (é: tudatos) oldalra. A kártya a révész. Ha hajlandóak vagyunk beszállni a csónakjába, érdekes felismerésekről cseveghetünk vele - valójában önmagunkkal - az Út során.

Kísérőre van szükséged az Úton? Csoportban, vagy egyénileg haladnál?

Várlak szeretettel

Anzsi